Ennek a blognak a tárgya egy kis kert remélhetőleg sikeres újraépítése. Az elmúlt évtizedek alatt ugyanis fokozatosan beépült, azaz egyre kevésbé volt kertnek nevezhető. Ilyen értelemben mitagadás nem az a klasszikus értelemben vett álomkert, de ne legyünk túl finnyásak. Optimistán hozzáállva a kérdéshez mondhatjuk úgy is, hogy legalább van mit csinálni . Első bejegyzésünkben picit visszatekintünk a kert előtörténetére. Ez a kertecske — végülis nem titok — Budapesten van, és valóban kicsi, alig 26 méter hosszú, és csupán 4 méter széles. Innen máris egyértelmű a blog címe is, hiszen a város nagy, a kert kicsi, a többi meg egyenlőre részletkérdés. E sorok írója régi kapcsolatban van a kerttel, ugyanis alig volt 5 hónapos amikor ide költözött szüleivel társbérletbe egy idős nénihez az 1970-es évek legelején. Akkoriban a kertben egy deszkafészeren kívűl számos nagy gyümölcsfa volt, amelyekről még kép sem nagyon maradt, csak az emlékeimben. A hátsó felében egy nagy őszibarack fa